Schönste Verbindungen

19. September 2021, von 16.30 bis 17.30 Uhr

„LÉTRA Klub”, Hűvösvölgyi út 18, 1021 Budapest

20 der renommiertesten ungarischen Künstler/innen treffen auf 20 Jugendliche aus Kinderheimen – 20 Werke entstehen

Die Ausstellung steht unter der Schirmherrschaft des deutschen Botschafters in Ungarn,

Herr Johannes Haindl.

Ágnes Wirtz, Kuratorin, führt durch die Ausstellung am Sonntag, dem 19. September 2021, von 16.30 bis 17.30 Uhr im „LÉTRA Klub”, Hűvösvölgyi út 18, 1021 Budapest.

Die Führung ist in deutscher Sprache.

Eine REGISTRIERUNG ist erforderlich, bitte unter diesem LINK vornehmen.

Mindestbeitrag: 5.000 Forint Spende an die Stiftung. Bitte diese Spende auf diese Kontonummer überweisen: Világszép Alapítvány 11600006-00000000-81491836 Bitte „Führung” als Betreff angeben. Haben Sie herzlichen Dank!

Eine Veranstaltung der „Világszép Stiftung”- für Kinder in staatlicher Obhut.

Kuratoren: Ágnes Wirtz, Kunsthistorikerin, Gründerin der „Stiftung Világszép”, sowie Róbert Alföldi, Kunstsammler, Künstler, Regisseur, Schauspieler, ehemaliger Direktor des Budapester Nationaltheaters.

20 der renommiertesten Künstler/innen haben ein Kind, das in staatlicher Obhut, d.h in einem Kinderheim oder bei Pfgegeeltern aufwächst, bei einem oder mehreren persönlichen Treffen kennengelernt. Diese Treffen wurden von der Kuratorin der Ausstellung, Ágnes Wirtz, organisiert. Nach den Treffen stand es den Künstlern offen, zu entscheiden, wie er oder sie in einem Werk auf das persönliche Kennenlernen reflektiert. Die entstandenen Bilder sind in der Ausstellung zu sehen. Bei der Auswahl der Künstler/innen war das Ziel, Künstler/innen zu mobilisieren, deren Vielfalt der künstlerischen Sprache die Vielfalt der durch die Stiftung mentorierten Jugendlichen wiederspiegelt.

Die Künstler/innen:

Róbert Alföldi | Ákos Bánki | Zsófi Barabás | Imre Bukta | József Csató | Ákos Czigány | Marcell Esterházy | Sam Havadtoy | Márton Győry | Lóczi Judit Horváth | Éva Köves | Gábor Kristóf | Ilona Lovas | János Megyik | István Nádler | Csaba Nemes | Márton Nemes | Nóra Soós | Miklós Szüts | Erzsébet Vojnich

  • Alföldi Róbert
  • Bánki Ákos
  • Barabás Zsófi
  • Bukta Imre
  • Csató József
  • Czigány Ákos
  • Esterházy Marcell
  • Havadtőy Samuel
  • Győri Márton
  • Horváth Lóczi Judit
  • Köves Éva
  • Kristóf Gábor
  • Lovas Ilona
  • Megyik János
  • Nádler István
  • Nemes Csaba
  • Nemes Márton
  • Soós Nóra
  • Szüts Miklós
  • Vojnich Erzsébet

Alföldi Róbert (1967)

Mindannyiunk által ismert munkássága mellett Alföldi Róbert nemcsak a magyar neoavantgarde fotográfia egyik legfontosabb műgyűjtője, hanem ő maga is alkot. A 2000-es évek eleje óta számos egyéni és csoportos kiállításon mutatták be festményeit. 

Bánki Ákos (1982)

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett, Barcelonában is alkotó képzőművész. Művészetszervezői, innovatív filmes és színházi projektjeiről is ismert. Mozgalmas festményeit az expresszív absztrakció világa járja át.

Barabás Zsófi (1980)

A művész családban felnövő Barabás Zsófi a Pécsi Tudományegyetem Doktori képzését Keserü Ilona vezetése alatt végezte el. Külföldi tanulmányútjai és utazásai nagyban inspirálják művészetét. Organikusan kibontakozó absztrakt festményeinek szín- és formavilága - a pasztellszínek és a lágy formák - nyugalmat és egyensúlyt árasztanak.

Bukta Imre (1952)

Munkácsy Mihály-díjas képzőművész. Az autodidakta művész munkássága erősen kötődik a vidéken élő, gyakorta a mezőgazdaságban dolgozó emberek mindennapjaihoz, életmódjához, kultúrájához. Témáit is innen meríti: a mindennapi élet szereplői, helyszínei és tárgyai járják át munkáit. Anyaghasználatát a változatosság jellemzi, gyakran emel be szokatlan elemeket műveibe.

Csató József (1980)

Háromszor is elnyerte a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjat, és Esterházy Művészeti Díjban is részesült. Motívumokban gondolkozik, festményeinek szimbólumvilága a figurativitás és az absztrakció határán mozog. Izgalmas forma- és színvilágok reakciói és a dominancia játéka jellemzi műveit.

Czigány Ákos (1972)

A hazai fotográfiai színtér meghatározó alkotója, a neves Balogh Rudolf-díjat, és a Lucien Hervé- és Rodolf Hervé-díjat is elnyerte. Művészetét a letisztultság, a mértanilag pontos geometrikus képalkotás jellemzi. A Bauhaus és a konstruktivista hagyományok hatásai érezhetőek tiszta kompozícióiban.

Esterházy Marcell (1977)

A Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakának elvégzése után tíz évig élt Párizsban, ahol Lucien Hervé tanítványaként főleg fotográfiával foglalkozott. Művészetét azóta is a képzőművészeti fotóhasználat jellemzi. Változatos médiumokban alkotott mozgóképek, kollázsok, de objektek is megjelennek praxisában. Sokat foglalkozik az idővel való viszonyunkkal. Művei gyakran a múlt-jelen-jövő hármasát boncolgatják.

Samuel Havadtoy (1952)

Művészeti munkássága szerteágazó: képzőművészként, lakberendezőként ismert leginkább, de galériatulajdonos is volt. Az 1970-es évektől New York-ban élt, az ottani művészeti és képzőművészeti világ nagyjaival került kapcsolatba. A 2000-es években tért vissza Magyarországra. Művészeti munkásságának kedvelt anyaga a csipke, mellyel elfed, eltakar. A pop-art világát idéző elő- és életrehívó motívumok, szimbólumok szintén jellemzők művészetére.

Győri Márton (1979)

2004-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán szerzett diplomát. 2018-ban a Magyar Zsidó Kultúráért Díjjal tüntették ki. Művészete a költészet, az irodalom, a filozófia, a zsidó vallás és kultúrtörténet világából merítkezik és teremt a magyar festészetben teljesen egyedülálló, csak rá jellemző, összehasonlíthatatlan alkotói világot.

Horváth Lóczi Judit (1981)

2019-ben elnyerte az absztrakt művészek egyik legjelentősebb ösztöndíját a Pollock-Krasner Alapítványtól. Mesterének Konok Tamást, a hazai konkrét, geometrikus művészet egyik meghatározó alakját tekinti. Absztrakt festményeit, és objektjeit lüktető színek dinamizmusa jellemzi. Frissesség, újfajta tér és színképzés járja át munkáit.

Köves Éva (1965)

A neves Pollock-Krasner Alapítvány ösztöndíját többször is elnyerő művész kollázsszerű művein a médiumok keveredésével találkozhatunk. Alkotásain ugyanúgy megférnek az ipari, vagy mesterséges tájrészletek (építészeti struktúrák, ablakok, állványok, korlátok), mint a geometrikus absztrakció különböző képződményei. Modulárisan bővíthető struktúráit a fotográfia és a festészet műfajának ötvözésével hozza létre.

Kristóf Gábor (1988)

2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő és intermédia szakán. 2013-ban az Essl Művészeti Díj egyik jelöltje volt, 2015-ben pedig Derkovits-ösztöndíjban részesült. Munkáit a médiumok és műfajok közötti átjárás, kísérletezés jellemzi. Művei a hagyományos festészet határait feszegetik, górcső alá véve térképezik fel a képalkotás aktuális, meg-megújuló lehetőségeit.

Lovas Ilona (1948)

Ferenczy Noémi-díj, Érdemes Művész, Kossuth-díj. A textiművészként induló alkotó műveit a változatos anyaghasználat jellemzi. Szobrainak, installációinak gyakorta a textil az alapanyaga, de szerves anyagok, mint a bél vagy az ostya is többször helyet kapnak műveiben. Konceptuális művei a természettel, az emberi lét alapvető kérdéseivel és kulcsfontosságú fogalmaival foglalkoznak, mint például a születés-elmúlás kettőssége. Művészetének tartalmát szinte indulástól meghatározza a hit keresése, a moralitás és a transzcendencia.

Megyik János (1938)

Munkácsy Mihály-díj, Kossuth-díj. 1956-ban Bécsbe emigrált, ahol az ottani Képzőművészeti Akadémián tanult és diplomázott. Művészete a konstruktivizmus hagyományaihoz, és a neoavantgarde törekvéseihez kapcsolható. Művei a térbeliség kérdéseivel foglalkozva a festészet–szobrászat–építészet határterületén mozognak.

Nádler István (1938)

Művészetét az állandó megújulás jellemzi, munkásságáért a Kossuth-díjat is elnyerte. A főiskolán 1963-ban az Ecole de Paris, majd ‘68-ban az amerikai és német „hard edge” vonulatát ismerve kialakítja saját ra[1]dikális formavilágát, ami az archaikus és népművészeti elemek[1]re épül. Az 1980-as években sokkal inkább az expresszivitás, felszabadult absztrakció jellemzi. Az 1990-es évektől kezdődően a gesztusfestészet járja át vásznait. A szakralitás nagyban jellemzi munkásságát, az elmúlt években a metálszínek megjelenése erősít rá erre a tematikára.

Nemes Csaba (1966)

A Pécsi Tudományegyetem művészeti karának docense. Figuratív, gyakran a fotorealizmus határait feszegető festészete a személyes és történelmi múlt mellett társadalmi kérdésekre fókuszál. A közelmúlt eseményei mellett olyan társadalmi feszültségeket láttat, mint az etnikai alapú diszkrimináció, a szélsőséges ideológiák jelenléte a közéletben és a hétköznapokban. Témáinak komplexitását festményein túl animációs- és videófilmeken, story boardokon is megjeleníti.

Nemes Márton (1986)

A Londonban élő művész 2019-ben elnyerte az Esterházy Művészeti Díjat. Műveit az állandó kísérletezés jellemzi, melynek fő témája maga a festészet. Dinamikus szín- és anyaghasználatú munkái az absztrakció hagyományait boncolgatják. A hagyományos festészeti elemeken túllépő művek gyakran installatív elemekkel bővülnek.

Soós Nóra (1979)

Soós Nóra 2004-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő és vizuális nevelőtanár szakán szerzett diplomát. Mesterei Molnár Sándor, Klimó Károly és Maurer Dóra voltak. Színes, eleven festményeinek témáit a hétköznapi életből meríti, melynek mozzanatait egymást fedő rétegekben helyezi el vásznain. A rétegek közötti takarás és átfedés a néző kreativitását, aszociációs képességét hivatott mozgósítani.

Szüts Miklós (1945)

Az Országos Tűzoltó Parancsnokság Szent Flórián érme büszke tulajdonosa. Szereti magát tájképfestőként meghatározni. 2020-ban a Magvető kiadó Tények és Tanúk sorozatában memoár kötete jelent meg A Földön élni ünnepély címmel.

Vojnich Erzsébet (1953)

Munkácsy Mihály-díj, Prima Primissima díj. Vojnich Erzsébet több mint húsz éve fest néptelen belső tereket, amelyek azonban implikálják az emberi jelenlétet. A nem látható forrásokból, felülről vagy oldalról beáramló fény rajzolja ki a vízszintes és függőleges felületeket, és sugallja a lépcsőt, fürdőt, ablakot használó emberek jelenlétét.

Ágnes Wirtz, gebürtige Budapesterin, die ihr Diplom in Kunstgeschichte in Aachen erworben hat, hat mit ihrem Mann Albrecht zusammen vor 10 Jahren die Stiftung „Világszép” gegründet. Statt deren Eltern, sorgt der Staat für fast 24.000 Kinder und Jugendliche in Ungarn. Die schweren Schicksale dieser Kinder sind für die Mehrheit der Gesellschaft unsichtbar. Oft werden uns diese Schicksale nur durch die Vermittlung von Schriftstellern und Kunstschaffenden nachvollziehbar gemacht, so dass man ansatzweise eine solche Lebenssituation nachempfinden oder verstehen kann. Die Kuratoren der Ausstellung, Ágnes Wirtz und Róbert Alföldi, haben bei diesem aussergewöhnlichen Projekt 20 der renommiertesten Künstler/innen der zeitgenössischen, ungarischen Szene gebeten, ein Kind aus staatlicher Obhut persönlich kennenzulernen. Jeder Künstler, jede Künstlerin bereitete sich auf die ganz eigene Weise vor. Die so entstandenen Werke sind nicht nur Reflexionen dieser bedeutenden Künsterpersönlichkeiten. Die während des Projektes entstandenen Werke zeugen von der Offenheit und der Verbindung zwischen den Paaren. Die Kinder empfanden während der Treffen, dass ihre Geschichten ernst genommen werden und, dass man sich ernsthaft über die Begegnung freut, während ihnen in ihren Leben gerade davon so wenig zuteil wird: persönlicher Aufmerksamkeit und ermutigende, menschliche Bindungen.

Die Werke sind in einer Ausstellung in der Budapester Zentrale der Stiftung, im LÉTRA Klub, vom 17. bis zum 26. September, täglich vom 11.00 – 18.00 Uhr, zu besichtigen. Anschliessend werden diese versteigert, um aus dem gesamten Erlös die Arbeit der Stiftung zu unterstützen.

 

Über die Stiftung „Világszép”

Die Stiftung wurde im Jahr 2011 von Ágnes und Albrecht Wirtz gegründet. Seit 10 Jahren hilft die Stiftung Kindern und Jugendlichen, die aus verschiedenen Gründen aus ihren Familien herausgenommen wurden und vom Staat versorgt werden, entweder in Kinderheimen oder bei Pflegeeltern. Unsere vielfältigen Programme helfen den Kindern, dass sie trotz der Heimatlosigkeit, eines immensen Vertraunsverlustes und Liebesentzuges, doch die Erfahrung machen können, dass sie einen Platz in dieser Welt haben, dass sie genauso liebenswert sind, wie jedes andere Kind und, dass auch sie Chancen im Leben haben. Die Stiftung hat zwei Zentren: das eine ist das sogenannte Märchenzentrum am Plattensee, ein Ort intensiver Freizeiten und diverser Fortbildungen. Das andere ist unser Zentrum in Budapest, Hűvösvölgyi út 18, wo wir neben unserem inklusiven Kindergarten „Pendula” auch einen grossen Frezeitklub „LÉTRA” errichtet haben, in dem Kinder aus unseren Partner-Kinderheimen, genauso wie Kinder aus anderen Familien, bei diversen Nachmittagskursen und Workshops gemeinsam schaffen, Freude haben und eine bunte, offene Welt entdecken können.

Unsere Sommercamps, unser Märchenstunden-Programm in 5 Partnerheimen, unser Mentorenprogramm, unser Kindergarten und die Kurse im Létra Klub verfolgen alle nur das eine Ziel: langfristige Verbindungen aufzubauen zu Kindern in staatlicher Obhut.

Die Ausstellung ist zwischen dem 17. und 26. September, täglich von 11.00 bis 18.00 Uhr zu besichtigen, in LÉTRA KLUB, 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 18