„Amikor beléptem, épp keresztbe rohangáltak a szobában az asztalok tetején vagy ordítottak. Aztán leültem, mesélni kezdtem, de közbeszóltak, hogy nem ezt kérik, hanem egy másikat. A mese közepére csend volt, hárman néztek csillogó szemmel és várták, hogy mi fog történni. Ez az egyik legjobb érzés a világon. Így velük lenni.”

Barzsó Judit önkéntes mesemondó

„Mese után az egyik kisfiú megkérdezte, meghallgatnám-e hogyan zongorázik. Az előtérben volt egy pianínó, elkezdett rajta játszani, és ügyes volt. Persze, nem hibátlan, de ügyes, de láttam rajta, hogy neki az a fontos, hogy valakinek megmutathatta. Akkor döbbentem rá, hogy ilyen apróságok, mint, hogy valaki tényleg érdeklődéssel, és figyelemmel fordul feléjük, és afelé, ami épp őket foglalkoztatja, mennyit számít. El is játszotta mind a három dallamot, amit ismert, és láttam, hogy boldoggá teszi, hogy én meghallgattam.”

Keresztury Ágnes, önkéntes mesemondó

„Mióta elment a nevelő, aki fontos volt nekünk, minden nagyon rossz. Most a mentorom az egyetlen felnőtt, akiben úgy érzem, igazán megbízhatok és mindent elmondhatok neki.”

mentorált fiatal

„A Világszép mentorok nem olyanok, mint mások. Ők tényleg jönnek, lehet rájuk számítani és nem tűnnek csak úgy el.”

mentorált fiatal