Marcel versei: Otthon, Otthon II., K – Az a bizonyos nevelő

“Otthon”

Haza mész? – kérdezik.
S nem tudom mit válaszoljak,
Mert ahova megyek az nem “otthon”,
Csak egy otthon.

Hol bántják a kisebbet, a gyengébbet,
Azt, aki “nem ad cigit”…
Aki “stréber”, vagy aki nem tanul.
Vagy igazából bárkit aki nem illik
Az általuk megadott sorba.

Szememből könnyek folynak: 
Miért vagyok más?
Miközben tudom, hogy később
Ez lesz a megváltás.

“Otthon” 2.

Van pénzed? – megvernek érte.
Nincs pénzed? – megvetnek érte.
Hazajössz ma? – kérdezik
S a válaszom nem, pedig másra sem vágyom
Mint egy helyre ahova
Hazamehessek.

K – Az a bizonyos nevelő

Mi a baj? – kérdezi,
S őszinte a kérdés.
Nyilván ő a kedvencem,
Ez már nem is kérdés!

Boldogság amit érzek,
Mikor ő érkezik.
Mert ő másoknál különb!
Ellenem sosem vétkezik.

Szeretetem határtalan,
Mit feléje érzek.
Kedves hangja, törődése,
Amiért még élek!

Olyanok vagyunk, mint egy
Két tagú család.
Csak a családommal ellentétben ő
Kicsit sem galád.
Nekem már-már anyám, neked már-már anyád.