Zalka Csenge, a Világszép meseprogram vezetőjének írása

„Meseee!” – kiabálja lelkesen egy kisfiú, ahogy meglátja a kék pólós felnőtteket az otthon ajtajában. Beszalad a nappaliba és a kanapéra vetődik. A többiek hamarosan csatlakoznak hozzá. Óvodások is, kamaszok is. A mesemondók helyet foglalnak közöttük; hátat vakargatnak, talpat masszíroznak, hajat fonnak, meseillatot csepegtetnek odanyújtott kezekre, macikra. A gyerekek elújságolják, milyen napjuk volt. Amikor szünet áll be a fecsegésben, együtt elmondják a kezdő mondókát, és megkezdődik az esti mese.

A Világszép Alapítványnak több, mint 30 önkéntes mesemondója van, akik hétről hétre elviszik a gyermekotthonokba az esti mese élményét. Tíz évvel ezelőtt, amikor az Alapítvány megkezdte pályafutását, a gyerekek csak nyaranta, a paloznaki Meseközpontban találkozhattak velünk; hamar felmerült az igény, hogy év közben is rendszeresen láthassuk őket, hosszú távra alakíthassunk ki kapcsolatot. Így született meg az önkéntes mesemondó program, ami azóta is biztos pont a Világszép gyerekek életében.

A Világszép önkéntes mesélők azt vállalják, hogy legalább egy éven keresztül havonta egyszer elmennek egy gyermekotthonba esti mesét mondani. Jelenleg mind a négy otthonnak, amelyekkel az Alapítvány kapcsolatban áll, van saját önkéntes mesemondó csapata. A hét egy adott napján (pl. minden szerdán) két-két mesemondó érkezik vacsora után, hogy esti mesék segítségével egy kis extra vidámságot, figyelmet, és gondoskodást csempésszen a gyerekek életébe.

A mesemondó programba évente egyszer, február környékén lehet jelentkezni, amikor az Alapítvány toborzást hirdet. Annak függvényében, mennyi új önkéntesre van szükség, a beérkezett jelentkezések és személyes interjúk során kiválasztjuk azt a 10-15 embert, akik részt vehetnek egy négynapos képzésen. Ez a képzés még a válogatási folyamat része: menet közben a jelentkező is dönthet úgy, hogy mégsem csatlakozik a programhoz, és mi is jelezhetjük, ha úgy érezzük, nem áll készen a feladatra. Azoknak, akik maradnak, igyekszünk minden lehetséges segítséget megadni a felészüléshez. A képzés első napja a gyermekvédelemről szól: elmondjuk, hogyan működnek a gyermekotthonok, kik a gyerekek, akikkel dolgozunk, és milyen élményekre lehet számítani. Megismerkedünk az Alapítvány gyermekvédelmi irányelveivel, és a mesemondókra vonatkozó etikai kódex tartalmával is. A másik három napon a jelentkezők egy alapozó képzést kapnak élőszavas mesemondásból.

Hogy mi az az élőszavas mesemondás? Ez azt jelenti, hogy a Világszép önkéntesek fejből mondják a meséket. Nem úgy azonban, ahogy az iskolai mesemondó versenyeken (szó szerint elszavalva a szöveget), hanem úgy, ahogy a mesemondás hagyományosan mindig is működött: a „sztorit”, a történet magvát tanulják meg, amit aztán a saját szavaikkal, a saját stílusukban keltenek életre. A mesélés interaktív élmény. A gyerekek belekérdeznek, beleszólnak, néha alakítják is a történetet. Ez által megadjuk nekik azt a fajta estimese-élményt, ami nekik szól, aminek folyamán a felnőtt teljes figyelmét magukénak érezhetik. Az önkéntes mesemondók munkáját a Világszép Mesetár segíti, ami most már több, mint 600 mesét (főleg népmeséket, legendákat, mítoszokat) foglal magába, és folyamatosan bővül. A hangulat megteremtésében segédkezik a Feller Adrienne által megalkotott „meseillat”, a Varázsfuvola illóolaj, ami kellemes, megnyugtató illatokkal köti össze az esti mesék emlékeit.

Egy gyermekotthonban több csoport is van, így a mesélők egy este alatt egyik csoportból a másikba vándorolnak, és mindenhol egy-egy mesét mondanak el. Azért mennek mindig ketten, hogy elég figyelem jusson a gyerekekre, és amíg az egyikük mesél, a másik támogatni tudja a felmerülő nyüzsgés, váratlan helyzetek kezelésével. Mese mindenkinek jár: nem csak a „kicsiknek” mesélünk, hanem a kiskamaszoknak és kamaszoknak, sőt, az utógondozott fiatal felnőtteknek is.

Az önkéntes mesemondók hatalmas értéket képviselnek az Alapítvány számára, ezért igyekszünk sok formában támogatni őket, és meghálálni a munkájukat. Évente kétszer csoportos szupervízión vesznek részt, ami segít az élmények feldolgozásában és a tapasztalatcserében. Szintén évente kétszer kapnak Lélekfrissítő napokat, amikor együtt játszhatnak, pihenhetnek. Emellett rendszeresen van lehetőségük összegyűlni kötetlen beszélgetésre, teázásra, sőt, egy önkéntes Olvasókör is kialakult az elmúlt év folyamán.

Egy Világszép mesélő azt vállalja tehát, hogy havonta egyszer eltölt egy órát a gyermekotthonban, és mesét mond. Ez első látásra egyszerűnek tűnhet, ám egyszerre foglal magába nagy kihívásokat és egyben nagy értékeket is. A mesemondók rugalmasan kell, hogy alkalmazkodjanak az otthon életéhez, az esti programhoz, és a gyerekek hangulatához; meg kell tanulniuk, hogyan alakíthatnak ki bizalmas kapcsolatot a gyerekekkel, hogy meg tudják teremteni a meséléshez a kellő atmoszférát. Emellett pedig megélhetik annak minden szépségét és izgalmát, hogy elviszik a meséket oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk – és megmutatják, hogy a világ mindenki számára lehet szép.

Zalka Csenge