Világszépek – a Világszép blog egyik rovata, a blog esszenciája, ahova Világszép gyerekek, fiatal felnőttek írásai kerülnek művésznevek alatt.

A mindennapok embere nagyon sok döntést kell meghozzon az ébredéstől egészen  az elalvásig. Vannak nehezek és vannak könnyűek. Vannak jók és rosszak, de vannak amik csak később derülnek ki, hogy milyenek. Nekem vannak olyan döntéseim is amik már rutinná váltak és meg sem kérdőjelezem azokat, ösztönösen jönnek, mintha csak levegőt vennék. Ilyen például felkelni, cigizni, kávézni és wc-re menni. Rutinosan berögzült sorrend, amin gondolkodni sem kell, már ha persze nem alszom el. De vannak olyan döntések, amik borzasztóan nehezek és morfondírozhatsz rajtuk félve a következményektől, vagy csak belevághatsz.
Na most ha lineárisan vesszük az életet akkor mennyi döntés vezetett eddig a pontig, ahogy ezt most én leírom es te elolvasod. Döntések milliónyi sorozata, opciók megannyi változata vezetett eddig a pontig. Ez nem fér a fejembe, ezért írom ki.
Az elmélkedésem centrumába egy kérdést helyezek mégpedig azt, hogy az emberek többsége – köztük én is – miért részesíti előnyben az azonnal visszaigazolást nyerő endorfin/dopamin hozamú, vagyis a rövid távú örömöket, opciókat. Miért hajszoljuk a boldogságot? Itt ha gondolod állj meg és alakíts ki egy saját véleményt, elmélkedj ha szeretnél, mert én most megválaszolom – természetesen a saját burkomból -. 

STOP! 

Tehát általában a rossz döntéseket részesítem előnyben az emberek többségével együtt: megenni a csokit, elszívni a cigit és gyorskaját enni. Mentesítem is magam alóluk a jól bevált “mert megérdemlem” kifogással, és úgy teszek mintha nem vittem volna be felesleges kalóriát, nem költöttem volna feleslegesen a pénzemet, nem szennyezném magamat, a környezetemet és a jövőmet, mert engem így programoztak be. 

De ki? – kérdezheted

A társadalom. Ő/Ők/Ti programoztátok, és Titeket ösztönöznek a jól bevált formula

alapján arra, hogy a pillanatban a legboldogítóbb rossz döntést hozd meg. Minden szép és jó volt, de valaki kitalálta hogy ne éljünk egyedül és szükségessé vált a többséghez való alkalmazkodás. Ott, annál a pontnál romlott el az emberiség – legalábbis véleményem szerint -. Ha továbbra is kergetitek a boldogságot akkor hozzatok hosszú távú, jó döntéseket, amit meg tudtok köszönni magatoknak. Igaz, kényelmetlenebb a jelenbéli énünknek de ha már úgyis a jövőben élünk, akkor lehetne jó is. 

Mit gondolsz?