Marcel – Anyám

Mikor megszületettem, nem sírtam, aludtam.
Álmomban az áltmodtam,
Hogy anyám elringatott engem
S édes hangja ezt súgta nékem:
Te vagy az én kincsem!
De oh, hol vagy most Anya?
Sajnálom, sajnálom mikor azt mondtam, hogy nem más,
Csak egy banya!
Mikor már én ringattalak álomba, s nem te engemet
Azokkal a napokkal elvesztettem a bájomat,
S a szívemet!
Bárcsak itt lennél még, oh Anya!
Nem lennél már többé, soha többé banya!
Banya voltam én, mikor így hívtalak!
Mert most már nem láthatok mást, 
Csak a hamvadat.

Marcel kézirata és rajza

Marcel – Akivé lettem

Nézlek, nézlek, de nem téged látlak.
-Ki vagy te?
-Én vagyok Te, s Te vagy Én.
-Nem, az nem lehet!
Mondom ijedten.
Hova lett az a vidám, kedves srác,
Hova lettem?
Elvitték az utcák, de nem azok amelyken sétálunk,
S nem is azok amiben Te vagy Én lakok.
Elvitték a füvek, gombák, pirulák, s a 
Mérhetetlen fájdalom.
Elvitték messzire, s tán már vissza se jön többé.
Még akkor se, ha nagyon szeretnéd,
S tepernél,
Mert ez a szar mindig utolér.
Szemem véres, állapotok kétes.
Hányásom  sok bogyótól már-már kékes.
S tudom, ez a téma kényes
De pont ezért vagyok mérges!
Miért kényes, s miért kínos,
Hogy az emberek szenvednek?!

Marcel kézirata és rajza