Mérni a mérhetetlent

Ma Magyarországon minden 69. gyerek nem a saját családjában, hanem az állam gondoskodásában nő fel. Egy jelentős részük intézménybe kerül, ami nem tud számukra elég ölelést, gondoskodást, szociális és érzelmi biztonságot nyújtani, ennek hiányában jó eséllyel a társadalom peremére sodródnak. Kollégáink, önkénteseink a lehető legértékesebbet adják ezeknek a gyerekeknek: az idejüket, szeretettel teli figyelmüket és feltétel nélküli elfogadásukat. Támogatóinkban és a tevékenységünk iránt érdeklődőkben is jogosan merül fel a kérdés: Hogyan lehet kimutatni a munkánk eredményét? Vannak-e számokban, forintokban is kifejezhető sikereink? Emberi kapcsolataink értékét számszerűsíteni elsőre majdnem lehetetlen feladatnak tűnt. A statisztikusok közmondásából kiindulva – miszerint ami nem mérhető, az nem is létezik – mi mégis megpróbáltuk a lehetetlent: az IFUA Nonprofit tanácsadóiból és a Corvinus Egyetem oktatójából álló csapat segítségével 2024 elején elindítottunk egy hatásmérés projektet.

Öt programon keresztül dolgozunk a fiatalokkal, van, akinek akár 20 éve fogjuk a kezét. Az elérni kívánt cél egészen kézzel fogható és mérhető. Azt szeretnénk elérni, hogy könnyebben be tudjanak illeszkedni a társadalomba, testileg és lelkileg egészségesek legyenek, és képesek legyenek az önálló boldogulásra, legyen stabil munkahelyük, ehhez rendelkezzenek megfelelő iskolai végzettséggel, tudják saját erőből biztosítani a lakhatásukat, megélhetésüket. Viszont az addig vezető út túl hosszú ahhoz, hogy az átmeneti időszakra visszajelzést ne kapjunk, azaz köztes méréseket ne végezzünk. Ezek a köztes eredmények pedig sokkal nehezebben számszerűsíthetők, hisz a fenti célhoz rengeteg olyan képesség vagy kompetencia fejlesztésére van szükség, amik sokkal nehezebben megfoghatók, ráadásul minden gyerek fejlődési útja egyedi.

A másik nehézségünk abból adódik, hogy az öt programunk egy komplex rendszert alkot, mindegyik eltérő mértékben hat egy-egy gyerekre, egy-egy kompetenciára, miközben erősítik, vagy néha akár gyengíthetik is egymás hatását. A kimenet így akár ezerféle különböző dolog lehet. Ezért ha valamennyire szeretnénk elkülöníteni egymástól a programjaink hatását is, egészen pontosan szeretnénk láthatóvá tenni azt, hogy melyik mennyiben járul hozzá ahhoz a bizonyos távoli célhoz, akkor az eddigieknél sokkal komplexebb módon kell megmutatnunk azt, hogy honnan hová jutnak a segítségünkkel a gyerekek. Erre azért van szükség, hogy el tudjuk dönteni, hogy a korlátozott erőforrásainkból melyik programra mennyit fordítsunk, melyik programunkat milyen módon és mértékben fejlesszük tovább.

A hatásmérés igénye már jóval korábban megfogalmazódott a fejünkben: 2018 óta évente egyszer összeültünk – mi úgy hívjuk házon belül, hogy szülői értekezletre – és egy nagyon egyszerű, 10-15 kérdésből álló standard kérdéssor mentén minden egyes gyerek előző évét egyesével átbeszéltük. Ez a rendszer leginkább arra volt alkalmas, hogy megnézzük, kinek milyen igényei vannak, mivel tudunk neki a továbbiakban segíteni, és hogy nagyjából jó irányban haladunk-e.

A 2024-es projektbe egy ennél sokkal összetettebb és több célt is szolgáló rendszer építésének vágyával vágtunk bele. Jól mérhető mutatószámokat szerettünk volna a munkánk eredményének megragadására, emellett látványos eszközöket a kommunikációnk erősítéséhez. Miután meghatároztuk a projekt hatókörét és kereteit is, a legtöbb időt a munkánk során elért, vagy elérni kívánt hatások megfogalmazásával és logikai kapcsolatok mentén történő rendezésével töltöttük. Az így elkészült hatástérkép minden egyes szavát és összefüggését addig finomítottuk, amíg egy átlátható, mégis minden részletre kiterjedő ábrát nem kaptunk, összekötve a tevékenységeinket az eredményeinkkel.

Következő lépésként minden így megfogalmazott hatáshoz megkerestük azt az egy vagy két indikátort, ami a lehető legjobban kifejezi a változást, és a mérése is viszonylag egyszerűen megoldható. A mutatószámok közt volt olyan, amihez már most
rendelkezésre állnak adataink, de olyanok is, ami csak hosszabb idősoros összehasonlításban lesznek értelmezhetőek. Ez utóbbiak adatgyűjtését mielőbb el kell kezdenünk, a teljes mérési rendszer így is csak 3-4 év múlva áll majd össze. Minden indikátorhoz értelmezést, adatforrást, mérésigyakoriságot, számítási módot és adatfelelőst rendeltünk, de kaptunk javaslatokat az adatok grafikai megjelenítésére is.

Készült egy „mesterkérdőív”, ami tartalmazott minden olyan kérdést, ami a szükséges adatok felvételéhez szükséges lehet. Ebből a kérdőívből születtek meg aztán azok a variációk, amik az egyes adatforrásokhoz, azaz egyes programokhoz igazított releváns
kérdéseket tartalmazzák. Miközben a tanácsadó kollégák részletesen kidolgozták a rendszer elemeit, rengeteg időt töltöttek a már elérhető, szekunder adatok, elemzések, felmérések felkutatásával és értelmezésével. Nem volt egyszerű dolguk, ugyanis a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek hogylétéről alig vannak nyilvánosan is elérhető adatok vagy tanulmányok.
Szinte lehetetlen olyan utánkövető felmérést találni, ami a már rendszerből kikerült fiatal felnőttek életkörülményeit vizsgálja. Pár hasznos információt sikerült összegyűjtenünk, így kontroll csoport hiányában mégis csak lett alapunk az összehasonlító elemzéshez is. A projektet az implementáció tervezésével zártuk, de a munka oroszlánrésze csak ez után kezdődött.

Miután a legtöbb, és legértékesebb időt a gyerekekkel töltjük a mentorprogram keretein belül, ezért az adatgyűjtést azoknál a fiatalokkal kezdtük, akiknek régebb óta van aktív Világszép mentorkapcsolatuk. A mentorok 2024 őszén töltötték ki először a mentorkérdőíveket. Első körben a saját kollégák kaptak oktatást a kérdőív használatához, majd minden önkéntesmentor-csoport a soron következő szupervízió alkalmával ismerkedett meg vele. Év végéig elkészültek az első kitöltések, így a 2024. évi szülői értekezletek eredményét már ezekkel az információkkal is kiegészítettük.

Terveink szerint az elkövetkezendő három évben a többi programunkba is bevezetjük a rendszert. Az adatfelvétel alapja mindenhol a mesterkérdőív lesz, ennek releváns részeit fogjuk kitölteni minden esetben. Természetesen mindenhol oktatással kezdünk, az eredményeket pedig a szülői értekezlet táblázatba importáljuk. Ha minden jól megy, 2-3 év múlva már az első idősoros elemzésekre is alkalmas lesz az adatbázis, de addig is folyamatosan lesz elég muníció nem csak a kommunikációhoz, de a szakmai
tervezéshez is.

Már több olyan hatást illetve eredményt számszerűsíteni tudunk, ami igen látványos.

A szekunder kutatás során például találtunk olyan országos felmérésből származó eredményeket, miszerint az állami gondozásból kikerülő fiatalok körülbelül 40%-a él át valamilyen formában hajléktalanságot 6 hónapon belül, 20%-uk pedig 2 éven belül az ellátás megszűnése után. Jelenleg az utcán élő fiatal hajléktalanok 30%-a valamikor állami gondozott volt (Rubeus Egyesület, 2014). Ez az egyike azoknak a súlyos problémáknak, amiknek a megoldásán dolgozunk, az eredmény igen látványos: a 18-25 év közti Világszép fiatalok közt jelenleg csak 1 fő küzd a fedél nélküliség problémájával, a többiek utógondozóban (50%), saját albérletben (40 %), szívességi lakhatásban (7%), illetve saját lakásban (3%) élnek. A kezdeti bizonytalanság ellenére végül még azt is számszerűsíteni tudtuk, hogy 1 forint „befektetéssel” milyen mértékű társadalmi megtakarítás érhető el a Világszép programoknak köszönhetően. A számítás módja összetett, olyan hatásokkal számoltunk például, mint a bejelentett munkával rendelkező fiatal, aki adót fizet (azaz bevételt jelent a társadalom számára) ahelyett, hogy munkanélküliként segélyen élne (azaz kiadást jelentene a társadalom számára).

Az ily módon kimutatott megtérülésünk (SROI) konzervatív becsléssel is 4,5 értéket adott, azaz minden 100 forint, amit az alapítvány a gyerekek fejlesztésére fordít, 450 forint hasznot eredményez a társadalom számára. Ez a megtérülés nonprofit vállalatok körében is impresszív eredmény, szóval különösen büszkék vagyunk rá.

A projekt eredményességét igazolja, hogy sikerült egy részleteiben kidolgozott és év végére el is indított rendszert megalkotni, továbbá kollégáink számtalan módszertani tudással is gazdagodtak.

Az előbb említett SROI modellből tanultak mellett sokkal bátrabban és tudatosabban használjuk a szakértői becslést. A tanácsadók jelentette külső szem hatása is hatalmas segítség volt a számunkra, mert olyan megoldásokra is rámutattak, amik végig a szemünk előtt voltak, de mi valamiért nem vettük észre, vagy nem tartottuk fontosnak. Miután rengeteg energiát fektettek abba, hogy megértsék, mit miért csinálunk, másképp tudták tömören és röviden megfogalmazni a munkánk lényegét.

Biztos vagyok benne, hogy ezek a kezdeti sikerek és aha-élmények kellő energiát biztosítanak a folytatásra, és izgatottan várjuk, hogy milyen további eredményeket tudunk még megmutatni.

A hatásmérésről bővebben.