„NINCS SZEBB ANNÁL, AMIKOR EGY ESŐS HÉTKÖZNAP ESTE EGY GYERMEKOTTHON SZOBÁJÁBAN KÉT GYEREK FEKSZIK A LÁBAMON, EGY MÁSIK AZ OLDALAMNAK DŐL, ÉS A TÖBBI NÉGY GYEREK TÁGRA NYÍLT SZEMEKKEL HALLGATJA A MESÉT.”

A heti rendszerességű, élőszavas mesélés a gyermekotthonokban számunkra híd a gyerekekhez, folyamatos, szoros kapcsolódást jelent velük.

Mesemondó önkénteseink hetente egyszer mondanak mesét mind az öt, velünk partnerségben levő gyermekotthonban. Minden héten két önkéntes érkezik együtt az adott otthonba: a mesemondók kísérik egymást, hogy minél több figyelmet tudjanak szentelni a gyerekeknek, felosztva egymás között a meséket és a feladatokat.

A történetek (főleg népmesékkel dolgozunk a világ minden tájáról) fejből, élőszóban hangzanak el, mindig a mesemondó saját, egyéni stílusában. Az esti mese ugyanakkor nem „szereplés” a szó klasszikus értelmében;
itt az egyéni figyelmen, a minőségi időn, és a kapcsolódáson van a hangsúly.

Világszép történetek