Mesemondás

A mesemondás tizedik éve jelenti szívét-lelkét a Világszép Alapítvány tevékenységének.

Az élőszavas mesélés számunkra híd a gyermekotthonokban élő gyerekekhez, a rendszeres látogatások pedig lehetőséget kínálnak arra, hogy biztos pontot jelenthessünk folyton változó életükben.

Programunk önkéntesei minőségi időt töltenek a gyerekekkel, nyitott odafigyeléssel igyekeznek meghitt, örömteli pillanatokat csempészni kicsik és nagyok mindennapjaiba, a mesékkel együtt pedig elvinni nekik azt az üzenetet, hogy “a végén minden jóra fordul.”

Önkéntes mesemondóink heti rendszerességgel látogatnak el négy budapesti gyermekotthonba. A mesélés megszokott rítus szerint zajlik: este érkezünk, a gyerekek vacsora után már várnak minket a szokásos helyen, mesemondó sarokban, nagyszobai kanapén, vagy az ágyukba kuckózva. Viszünk magunkkal „meseillatot” (Feller Adrienn aromaterapeuta ajándéka az Alapítványnak), ami a gyerekek kezére vagy plüssállataira cseppentve megteremti a nyugodt hangulatot. A mesélés előtt és után beszélgetünk. A gyermekvédelemben élő gyerekekre sokszor nagyon kevés egyéni figyelem jut, így az Alapítvány egyik fő célja, hogy ők is megélhessék az elalvás előtti meghitt beszélgetéseket. A mesét mondókával nyitjuk, és a végén mondókával is köszönünk el, keretet adva a történetnek.

Népmesékkel, legendákkal, hagyományos történetekkel dolgozunk, amiket sohasem „magyarázunk”, „elemzünk”, vagy kérdezünk ki a gyerekektől. Ezek a történetek önmagukban is alkalmasak arra, hogy varázslatot vigyenek a fiatalok mindennapjaiba, és olyan szimbólumokkal, mesei nyelvezettel lássák el őket, amelyeken keresztül biztonságosan és szabadon élhetik meg a félelmeiket, álmaikat, reményeiket. Hiszünk benne, hogy a mese mindennapi varázslat: abban a pillanatban születik meg, amikor a szavak elhangzanak mesélő és hallgató között, és mindig pontosan úgy ölt formát, hogy ehhez a meg nem ismételhető pillanathoz, a hallgató igényeihez és a mesemondó egyéniségéhez igazodjon. Ezért is van, hogy mesemondó programunk nem korhatáros: mesélünk nemcsak óvodásoknak, általános iskolásoknak, hanem kamaszoknak és utógondozásban lévő felnőtteknek is. Minden korosztálynak megvannak a maga történetei.

Az önkéntesek által használt, minden hónapban megújuló mesetárat Dr. Zalka Csenge Virág, alapítványunk nemzetközi mesemondója válogatja a világ végtelenül gazdag mesekincséből. A különleges gyűjtemény egy-egy darabjával a Nők Lapja meserovatában vagy a letölthető mesetárainkban találkozhattok. Rendszeres adományozóink negyedévente ajándék Mesepostát is kapnak, külön erre a célra válogatott tematikus történetekkel.

„A mesék nem arra vannak, hogy elhitessék a gyerekekkel, hogy sárkányok léteznek. A gyerekek már tudják, hogy sárkányok léteznek. A mesék arra vannak, hogy megmutassák: a sárkányokat le lehet győzni.” (G. K. Chesterton nyomán)

Mesemondó önkéntes programunkról bővebben az ÖNKÉNTESEINK oldalon olvashatsz.

Hogy milyen Világszép önkéntesnek lenni?

Amikor beléptem, épp keresztbe rohangáltak a szobában az asztalok tetején vagy ordítottak. Aztán leültem, mesélni kezdtem, de közbeszóltak, hogy nem ezt kérik, hanem egy másikat. A mese közepére csend volt, hárman néztek csillogó szemmel és várták, hogy mi fog történni. Ez az egyik legjobb érzés a világon. Így velük lenni.”
Barzsó Judit önkéntes mesemondó

„Mese után az egyik kisfiú megkérdezte, meghallgatnám-e hogyan zongorázik. Az előtérben volt egy pianínó, elkezdett rajta játszani, és ügyes volt. Persze, nem hibátlan, de ügyes, de láttam rajta, hogy neki az a fontos, hogy valakinek megmutathatta. Akkor döbbentem rá, hogy ilyen apróságok, mint, hogy valaki tényleg érdeklődéssel, és figyelemmel fordul feléjük, és afelé, ami épp őket foglalkoztatja, mennyit számít. El is játszotta mind a három dallamot, amit ismert, és láttam, hogy boldoggá teszi, hogy én meghallgattam.”
Keresztury Ágnes, önkéntes mesemondó

Mesemondó önkénteseink egy évre köteleződnek el az Alapítvány munkája mellett (amit aztán közös megegyezéssel minden ősszel meghosszabíthatnak). Ezzel vállalják, hogy legalább havonta egyszer ellátogatnak abba az otthonba, amelynek mesemondó csapatához tartoznak. Minden héten két Világszép önkéntes érkezik együtt az adott otthonba: a mesemondók kísérik egymást, hogy minél több figyelmet tudjanak szentelni a gyerekeknek, felosztva egymás között a meséket és a feladatokat. A rendszeres látogatásoknak köszönhetően mesemondók és fiatalok között bensőséges, barátságos kapcsolat alakul ki, ami teret ad a közös mesélésnek. A mesélők csapatának az Alapítvány négynapos alapozó képzést, rendszeres szupervíziót, lélekfrissítő találkozókat, és továbbképző kurzusokat biztosít.