A Világszép Alapítvány tíz éve dolgozik gyermekotthonban élő gyerekekkel: Az alapítvány egyik mentora, Tarcsa Tímea, és mentoráltja, Dani mesél a közösen eltöltött éveikről, legnagyobb kihívásaikról és legkedvesebb emlékeikről.
“Tízéves koromig néhány családtagommal laktam együtt: nagymamámmal, nővéremmel – nagy szegénységben. Ekkor elkerültem gyerekotthonba a nővéremmel, majd onnan nevelőszülőkhöz. Aztán jött újra a gyerekotthon, akkor már egyedül, majd a javítóintézet. Csináltam sok hülyeséget. Most az utógondozóban vagyok, ahová az intézetis gyerekek 18 éves koruk után mehetnek. Még néhány évig itt is leszek.”
Dani foglalta össze így, felettébb röviden, mi történt vele a születése óta eltelt 21 évben. „Nincsenek túl jó emlékeim. A gyerekotthon azért nem egy család” – emlékszik vissza. Ahogy szóba kerülnek az esetleges továbbtanulási tervek, a mellette ülő Tarcsa Tímea elismerő mosollyal nyugtázza, a fiú immár mer nagyot álmodni.